A kedvenc színem a zöld. A kedvenc számom a 6. A kedvenc nótám Zámbó Jimmytől a Nézzlerám. És ha választanom kéne kedvenc vulkánt, a Merapit választanám. Emlékszem, anno szeptemberben meglehetősen sikertelenül lakást kerestünk, s épp az egyetem előtt tartottunk válságülést leendő lakótársaimmal.…

Az előző néhány blogposzt főleg arról szólt, hogyan rontottam a levegőt Indonézia határain túl, most viszont mesém fonala visszatér a sült rizs, az óbégató müezzinek és a „bulé-bulé hello misterrrrr” országába. Mielőtt azonban nekiesnék újabb vulkánok és távoli szigetek meghódításáról regélni,…

Délkelet-ázsiai körutunk legészakabbi pontja a hegyek közé épített Sa Pa városka volt, ehhez először Lao Cai-ba kellett eljutnunk, ami újabb 10 órás vonatozást jelentetett (már hihetetlen tapasztalatom van az egész napos zötykölődések terén, szerintem 8 óránál rövidebb távokra Ázsiában nem is adnak…

Vietnám talán a legkülönlegesebb ország az amúgy is nagyon sokszínű Délkelet-Ázsiában. Szegény lakóinak az elmúlt pár ezer évben nem sok nyugtuk volt, boldog-boldogtalan meg akarta szállni őket, kínaiak, mongolok, khmerek, aztán jöttek a franciák, az ország kettészakadt, jöttek az amcsik, jöttek a…

Az indonéz bélszétrázó országutakhoz szokott testünknek kellemes felüdülés volt a Phuket-től Bangkokig vezető tizenpár órás éjjeli buszút, kényelmes ülésekkel, jó utakon, szolid ladyboy utaskísérőkkel, buddhista szerzetes útitársakkal. Bangkok megapoliszába a kelő nap első sugaraival értünk be, nem…