Bélaim az Úrban, lassan vége az esős évszaknak, virágzik a Dengue-láz, és végre újra lehet programokat szervezni a szabadban annak veszélye nélkül, hogy a jó eső szétveri azt. Jóllehet, eddig is a szabadban garázdálkodtunk jórészt, balkáni vadparasztként fittyet hányva a monszunra. Persze a monszun is fittyet hányt a miránk, kialakult hát egyfajta dacos kötélhúzás köztünk és az Esős Évszak közt, Elinduljak-e kismotorral a balinéz anyatemplomba, hegynek felfelé a térdig érő esőben? Felszálljunk-e erre a halászbárkára úgy, hogy látszólag tőlünk pár kilométerre a nyílt tengeren zuhog az eső? Bevállaljuk-e ezt a repülőutat életünk leghúzósabb viharfelhőin keresztül? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fémjelezték az elmúlt pár hónapot, nem csekély orosz rulett hangulattal fűszerezve meg az amúgy is izgalmas utazásainkat.

Jószerével az egyetlen dolog, amit tiszteletben tartottunk, hogy vulkánra nem mászunk monszun idején. Aki mégis megpróbálta, rendre pórul járt, jobb esetben visszafordult, rosszabb esetben csontját törte (vagy eltűnt). Most viszont, hogy a "tavasz" közeledtével az esőfelhők is ritkulni látszanak, újult erővel lehet nekiállni a tűzhányó-hágásnak. Ahogy pediglen korábban is írtam, vulkánból van itt zománcosvederrel, csak győzze az ember mászni.

A Szezon első megmászandó tűzhányója 3200 magas, már kihúnyt Gunung Merbabu (kb 'hamu-hegy') lett. Igazi underground-hegy, ugyanis az útikönyvekben - méltatlanul - nemigen szerepel. Selo falucskából lehet felhágni a festői alaptáborig, onnan egy kb 6-8 órás gyalogtúra vezet fel a csúcsokig (van vagy 3, nagyjából ugyanolyan magasak). Érdemes este indulni, megaludni a hegyháton, és röviddel napfelkelte után felhágni a csúcsra. Mi is ezt tettük, indonéz barátokkal vágtunk neki, indulás előtt együtt imádkoztunk (hegymászás előtt itt szokás) kb. 3 ezer méteres magasságban aludtunk is egyet - nem fáztam így már hónapok óta - majd a kötelező felkelő nappal pózolós képek következtek, a Gunund Lawu és Merapi vulkánokkal a háttérben, amire a láb- és farizom-gyilkos csúcshágás tette fel a koronát.

Nézegessétek az eseményről készült képgalériát ITT, illetve a napfelkelti panorámáról készült videót alant. A bővebb lére eresztett élménybeszámolók Thaiföldről. Vietnámról, Baliról és egyebekről meg hamarosan érkeznek, amint kigyógyulok a mindenféle trópusi betegségekből, amikben épp szenvedek.

A bejegyzés trackback címe:

https://zolindonezia.blog.hu/api/trackback/id/tr805190084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.