Az előző napokról ITT olvashattok. 4. nap: Egon meghágása A reggeli elfogyasztása után felkerekedtünk megmászni a vicces nevű Egon vulkánt, a környék 1700 méteres csúcsát. Kell-e motoros taxi? Nem, van saját járművünk. Kell-e idegen vezető? Nem, eltájékozódunk magunk is, elég kemények vagyunk. A…

Gondoltam, ha már az indonéz kormány oly nagylelkű, hogy a nyakába veszi itteni megélhetésem terhei nagyrészét, meghálálom ezt azzal, hogy rendesebben bejárok az oskolába, mint az első szemeszterben, vagy legalábbis nem csatangolok olyan messzire. Igy aztán a második félévben egy nyúlfarknyi…

Mikor kiutaztam Indonéziába, még nem tudtam, hogy lesznek majd a dolgok. Elvileg tanulni és többé-kevésbé a helyi emberek életét élni jöttem ki ide, ehhez képest a Zolindonézia egy korrekt utazós blog lett. Pedig a csavargás mellett iskolába is jártám ám. A következő bejegyzés erről igyekszik…

Ha már a múltkor szót emeltem Yogyakarta városáról, muszáj említést tennem a két legnagyobb közeli turistamágnesről is. Ezek a Prambanan és a Borobudur, előbbi egy óriási hindu, félig romos templomkomplexum, utóbbi pedig nem más, mint a világ legnagyobb buddhista sztúpája. Yogyakarta – és külföldön…

Módfelett kínosnak érzem, hogy míg Indonézia majd’ minden szegletéről írtam már bővebben, addig épp itteni otthonom, Yogyakarta maradt ki a beszámolók közül. Egyre csak halogattam ezen poszt megírását, mondván ha majd teljesen kiismertem a környéket, akkor egyszer csak nekiveselkedem, de így kilenc…