Kapkodás, mindent utolsó pillanatra hagyás, tennivalókról listakészítés, ez alapján önnyugtatás, „dejó,nemisvagyokannyiraelúszva” gondolás, aztán pánik újból előtörés. Bepakoláshoz számtalanszor hozzákészülődés, de magamat nekidurálni nem tudás,  végül mindig csak a házban fel-alá járkálva cuccméregetés, inkább metálhallgatás.

Hivatali intéznivalók tornyosulás, ocsmányirodába, polgárjenőhivatalba zárás előtt két perccel besunnyogás. Biztosítást még nem is kötés.

Nagymamám Indonézia helyett folyamatosan Izland mondás, ebbe én beletörődés, kijavítani már nem próbálás.

Idegskedés helyett inkább utolsó pillanatok kiélvezés, féktelen bulizás, emberekkel találkozás, a máskor oly cudarnak tetsző magyar valóságot szépnek látás, pakolást inkább még egy nappal elhalasztás.