Bő egy évvel ezelőtt, mikor útjára indítottam a Zolindonézia blogot, nem azt a címet adtam neki, hogy „Egy év Közép-Jáván”, hanem hogy „Valamennyi idő Délkelet-Ázsiában”. Már kiutazásom előtt éreztem, hogy tetszeni fog nekem itt, ezért is voltam ilyen nagyvonalú a hely- és időhatározók használatakor. A történtek pedig ezt igazolták, az elmúlt eseménydús hónapok alatt Yogyakarta környékén túl bejártam Indonézia néhány távolabbi sarkát is, mi több, még az országhatáron kívülre is ellátogattam pár hét erejéig.

Aztán letelt az egy éves ösztöndíj, és itt álltam, megannyi élménnyel és a megszerzett indonéz nyelvtudásommal gazdagabban, de valamiért mégis úgy éreztem, hogy még csak félmunkát végeztem. Így hát elhatároztam, hogy maradok még egy darabig, és szerencsét próbálok – ezúttal a katedra másik oldalán. Most Indiana Jones-ként egyensúlyozom a tudományos élet és az egzotikus kalandok közt. S hogy ne váljon az élet unalmassá, Közép-Jáváról Kelet-Jávára költöztem.

IMAG2459.jpg

A meglehetősen ellentmondásos Indonézián belül Kelet-Jáva szerintem tán a legellentmondásosabb hely. A táj vadregényes: a régió területének jelentékeny része nemzeti park vagy tájvédelmi körzet, érintetlen dzsungelekből, vízesésből meg hasonlókból tehát nincs hiány. Ősi vulkánok meredeznek az ég felé, lélegzetelállító látványt kínálva. Itt található Jáva legmagasabb csúcsa, a 3600 méteres Semeru is (lásd a fenti képet). Alig várom, hogy megmászhassam. A tériszonyosoknak meg ott van Jáva déli partja, ami hemzseg az érintetlen, csodaszép tengerpartoktól. Némelyiken még úszni is lehet anélkül, hogy a ház nagyságú hullámok széttrancsíroznának a sziklákon.

SNV33088_1.jpg

A vadregényes tájért cserébe viszont az emberek is vadabbak egy-két fokkal. Az amúgy türelmes, lusta, sehova sem siető indonézek vérengző őrültekké válnak, ha bármilyen járművet adsz alájuk. S most, hogy Indonézia útjainak jelentékeny részét „bemotoroztam”, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a közlekedési kultúra hiánya Kelet-Jáván ölti a legrémisztőbb méreteket. Valahányszor, ha 100 km-nél hosszabb túrára indulunk (tehát kb minden héten), MINDEN esetben látunk legalább egy balesetet. Sajnos nem egy halálos kimenetelűnek is sikerült már szemtanúja lenni. Az alábbi videó megtekintését tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom, rendes muszlim országként ugyanis Indonéziában kikockázzák a tévében a romlott nyugati filmekben gyakran feltűnő, lengén öltözött nők dekoltázsát, de kiloccsanó agyakat, leszakadó végtagokat meg kiomló beleket feltenni a youtube-ra, az tök oké: klikk (csak erős idegzetűeknek). A szuboptimális közlekedési viszonyoknak köszönhetően már három hét után sikerült elsajàtítani az, ami Közép-Jáván egy év alatt sem: folyékonyan káromkodok indonézül és jávaiul is.

Ugyancsak az érintetlen természet ellenpontjaként a nagyvárosok viszont kínosan túlnépesedettek. Kelet-Jáva fővárosa, egyben Indonézia második legnagyobb városa a mesés Surabaya, ötmillió lakosával. A helyiek körében a „Hősök városa”-ként becézgetett település nagy népszerűségnek örvend, az itt vívott számos csatának nagy történelmi jelentősége van, mi több, a múlt század '40-es éveiben az ország függetlenségének kivívásában is nagy szerepet játszottak a hős surabayaiak. Talán a háborúk kártékony hatása miatt néz ki Surabaya úgy, mintha egy ötmilliósra dagasztott Ózdra valaki atom- és bűzbombákat dobott volna. A metropolisz még egy dologgal büszkélkedhet: kevesen tudják, de nem is a hírhedt Thaiföldön, hanem itt, Surabayában van Délkelet-Ázsia legnagyobb piroslámpás negyede, a Dolly. A kínálat állítólag igen széles, úgy hírlik, még ukrán prostik is vannak. Ez egy szigorú muszlim országtól nem éppen kis teljesítmény! (és még egy pont Kelet-Jáva ellentmondásosságának)

Surabaya kulturált és békés alternatívája Kelet-Jáva második legnagyobb városa, a kb egymilliós Malang. Itt lakom én is most. Yogyakarta mellett ez az egyik legfontosabb egyetemváros Indonéziában. Földrajzi elhelyezkedése is ideális, egy völgyben fekszik, emiatt az átlagos hőmérséklet jó 5 fokkal az „indonéz sztenderd” alatt van. Akik tehetik (tehát a gazdag kínaiak), ideköltöznek Surabayából. Malang jóval kevésbé bulébarát, mint Yogya, de azért igyekszünk megtalálni a számításunkat, a társaság itt is remek, van egy szép házunk, ja, és két macska is hozzánk szegődött, Misterrr és Kitlerrrr. Mivel a kártyaolvasóm úgy fest, elromlott, ezért nem tudok róluk képet feltölteni, vigaszdíj gyanánt viszont itt egy szép kép egy másik környékbeli házikedvencemről:

SNV33052_1.jpg

Míg Közép-Jáván a tradicionális kultúra tisztelete, addig Kelet-Jáván inkább a futballhuligantizmus virágzik. Két legendás klubról beszélhetünk, az egyik a surabayai Bonek, a másik a malangi Arema – előbbi nyilván a hősi megapoliszban és vonzáskörzetében népszerű, utóbbi pedig Malang és Kelet-Jáva „maradék” részén. Természetesen a két klub és rajongóik egymás ősi ellenségei, olyan szinten, ha egy surabayai rendszámú jármű leparkol Malangban, azt a lelkes Arema huligánok esetleg megrongálhatják. Vagy fordítva. A két csapat viszálykodásának az sem szab gátat, hogy nem is egy bajnokságban játszanak, ez itt senkit sem érdekel. Malangi lakos lévén jómagam természetesen Arema fan vagyok, illetve az Arema-jelenségnek vagyok jobban kitéve.

A legmenőbb arcok az Aremania huligánklubba gyűlnek, és szeretett csapatuk meccsei után/alatt előszeretettel gyújtanak fel éttermeket meg vernek szét dolgokat. Vagy néha kedvtelésből csoportosan részeg motoros száguldozást tartanak, zászlókat lengetve, forgalmi dugót okozva. Ilyenkor néha a jó öreg közúti balesetekben meghalnak közülük páran, eztán a maradék tagok a rá következő napokban az utcát elállva gyűjtést szerveznek az elesettek családjai megsegítése végett, és akkor emiatt van forgalmi dugó. Az Aremának amúgy többek közt saját rockzenekara is van, ami a csapatot ás Allah nagyságát dicsőítő himnuszok komponálásáért felel. Na és persze minden második ember Arema mezben lopja a napot. A legmenőbb persze az Arema becak (biciklis riksa), aminek büszke tulaja még a csapat jelképét, az fülbevalós(!) oroszlánfejet is megformázta egy ízléses dombormű képében, s ebben az sem zavarta, hogy ettől effektíve használhatatlanná tette a megélhetését szolgáló járművét.

IMAG2451_1.jpg

Hogy még nehezebb legyen a dolgom a beilleszkedéssel: a malangi fiatalság saját szlenget fejlesztett ki, aminek kb az a lényege, hogy a szavakat visszafelé kell mondani. Malang tehát Gnalam, a póló (indonézül 'kaos') 'soak' és így tovább, ergo nem elég, hogy már tudok indonézül „rákjárásban” is tudnom kell, jó meditáció.

A következő néhány bejegyzés tehát főleg Kelet-Jáváról fog szólni, a nyájas olvasók eztán majd innen/ide szeressék a blogot. Persze megéneklem majd még pár korábbi utamat is, ellátogatunk Indonézia pár távolabbi sarka felé is, na meg persze az eddig méltánytalanul halogatott Balira is vagy hatszor. Az érdekes indonéz szokásokat is már gyűjtöm egy újabb hasonló poszthoz.

Maradjatok velem Kelet-Jáván is, folyamatosan bővülő fotóalbum ITT.   

DSCF0594.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://zolindonezia.blog.hu/api/trackback/id/tr145620599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása